Legyél te 2013 Bloggerinája!

Az díjátadó ünnepségrűl

Ahogy ígértem, mindent tudok a díjátadó ünnepségről, gyorsan írom is a tudnivalókat.

Mindenekelőtt, újra és megint: sok szeretettel várjuk az ötven legbloggerinát! 🙂

Időpont: 2013. március 1. du. fél öt

A díjátadó a Sanoma székházban lesz, a pontos cím:  1037 Budapest, Montevideo u. 9.

Házon belül: a földszinti tárgyalóteremben leszünk, az aulában keressétek a táblát, merre kell indulni.

Időtartam: jómagam ugyan készültem egy két és fél órás beszéddel, de a kollégák számomra érthetetlen módon ebbe nem egyeztek bele, így 30-40 perc .

Kísérő: egy partnert mindenki hozhat.

Kérek mindenkit, aki részt vesz a díjátadón, írjon e-mailt a bloggerina2013@cafeblog.hu címre, megjelölve, hányan jön, ez technikai kérdések miatt fontos (székek száma pl.)

Nem titok, a díjátadóra apró meglepetéssel készültünk, így az is írjon, aki nem jön, de szeretné megkapni az ajándékát (e-mail cím ugyanaz), teljes név és postacím megjelölésével, mert postán juttatjuk el neki a nemárulomelmit.

Szeretettel várunk benneteket!

 

 

 

Provence örökre rabul ejtett

Csinált már nyuszikat egérrágta kottapapírból, szuperhősöket papírgurigából, de egy tököt kifaragni is jó mókának tart. Az eredménnyel édesanyja hívta fel, mikor éppen kalózos papírzászlókat készített. Bemutatkozik a Kifli és levendula blog gazdája, azaz Gáti Éva, a Bloggerina 2013 különdíjasa.

Gondoltad volna, hogy tiéd lehet a verseny különdíja? Mennyire lepett meg, amikor megláttad magad különdíjasként?

Őszintén nem számítottam a díjra, annyira, hogy nem is követtem a verseny eseményeit… az eredménnyel is az anyukám hívott fel, én éppen szülinapi bulira készítettem kalózos papírzászlókat. Nagyon meglepődtem a hír hallatán, és igazából még most sem hiszem el 🙂 Persze, nagyon-nagyon örülök a különdíjnak, rendkívül jó érzés, hogy a zsűri éppen mellettem döntött.

Milyennek láttad a versenyt? Mennyire mozgatta meg az olvasóidat?

A versenyről akkor értesültem, amikor az egyik kedves blogolvasó megírta, hogy benevezett. De nem éreztem esélyesnek a dolgot, és amúgy sem vagyok egy szavazatgyűjtő típus, úgyhogy nem hirdettem a versenyt a blogon. Persze a kommentek között többen is írták, hogy szavaztak, ennek örültem, de azt hiszem, a verseny állását inkább a családom és az olvasók követték, mint én. 🙂 De a kezdeményezést nagyon hasznos gondolatnak éreztem, jó volt így összegyűjtve látni a blogok egy részét, valószínűleg sok új olvasót és ismertséget hozott a verseny mindenkinek.

Néhány saját készítésű szobadíszednél igazán egyedi, és nagyon ötletes alapanyagokat használsz fel. A kottapapírból készült nyuszikat és a régi koszorú alkotórészeit melyik zeneműből vágtad ki?

A zeneművek címei többnyire nem látszanak, mert az egerek a lapok felső részét rágták meg 🙂 A kottákat egy padláson tárolták, ahol az egerek itt-ott rendesen megrágcsálták őket, de kreatív célra az ép részek kiválóan használhatóak – úgyhogy megkaptam az egész nagy csomagot, és ezek a kottapapírok a kedvenc alapanyagaim egyikévé váltak.

Mit szeretsz jobban: ajándékot adni vagy kapni?

Egyértelműen adni, és olyasmit, amit én készítek – én is mindig meghatódom attól, ha valakitől sk-ajándékot kapok, mert látom benne a személyre szabottságot, a ráfordított időt, energiát, szeretetet. Manapság ezek nagyobb értékek, mint valaha, hiszen mindenki rohan és rengeteget dolgozik, így egy saját készítésű ajándék sokkal értékesebb, mint bármi, amit boltban lehet megvenni.

Mi a kedvenc gyerekmeséd?

Sok van, nagy-nagy meserajongó vagyok – de talán Bálint Ágnestől a Mazsola.

A családod is segít a kézműveskedésben, vagy inkább csak gyönyörködnek az elkészült tárgyakban?

A férjem gyönyörködik, a gyerekek segítenek, legalábbis azokban, amelyeket ők is el tudnak készíteni – a bonyolultabbakat estére szoktam hagyni. De szeretünk együtt maszatolni, olyankor tudjuk a legjobbakat beszélgetni, és mindig érdekes látni, ki mit hoz ki egy adott alapanyagból.

Mostanában nagy hagyománya van nálunk a külföldről származó ünnepeknek, egyre többen írják be ezeket a napokat is a naptárukba. Mi a véleményed a halloweenról? Ünneplitek a családdal?

Tököt mindig faragunk, mert ez nagyon jó móka, de egyébként nem tartjuk. Tavaly azért mégis az életünk része lett a Halloween, mert a kislányom szeretett volna tartani egy igazi szellemes bulit, mi pedig beleegyeztünk, és nagyon nem bántuk meg. Emlékezetes este lett, mindenki nagyon jól szórakozott, nekem pedig valódi kreatív kihívást jelentett, mert a dekorációk nagy része újrafelhasznált, kidobásra váró alapanyagból készült.

Mikor és hol kezdődött a levendula iránti vonzalmad, melyről aztán a blogod a nevét is kapta? A kifli miért került mellé?

Provence-ban, nagyjából tíz évvel ezelőtt – beleszagoltam egy levendulabokorba, és elvesztem. 🙂 A levendula kicsit olyan nekem, mint Proustnak a madeleine – az illata mindig rengeteg emléket felidéz, és régimódi békességet ad a pillanatnak. Van egy kis kertünk, és már az is dugig van levendulával, nem is tudnék meglenni nélküle. A kifli a receptek miatt került a blog címébe, mert azért ezek is megtalálhatóak szép számban a bejegyzések között – bár tény, hogy inkább a kreatív dolgok és az élmények/gondolatok lényegesen meghatározóbbak.

Egy kicsit kapcsolódva az előző kérdéshez, a receptjeidben is visszaköszön a levendula. Mit szeretnél még kipróbálni evvel a különleges fűszerrel? A levendulás csokit kóstoltad már?

Szerintem már mindent kipróbáltam a levendulával, amit csak lehetett 🙂 Levendulás csokit is készítettem már, fantasztikus ízélmény, mindenkinek javaslom – és már néhány kétkedő férfiembert is sikerült meggyőznöm arról, hogy a levendula a gasztronómiában nem egyenlő a szappanízzel…

Említetted, hogy jártál már Provence-ban. A levendula mellett milyen élményeket szereztél?

Szerencsés vagyok, három alkalommal is járhattam arrafelé. Leírhatatlan szépségű vidék, de személyes kedvencem az eldugott kisvárosok voltak. Amúgy is igyekszünk nyaralásokkor olyan helyekre menni, ahol kevés a külföldi, ez Provence-ban is sikerült… úgyhogy lehet, hogy híres látványosságot kevesebbet láttunk, de igazi vidéki hangulatban, emlékezetes pillanatokban annál több részünk volt, és olyan helyeken bukkantunk kincsekre, ahol kevés külföldi jár.

A blogodon olvashatunk többek között házi készítésű illatosítóról, folyékony szappanról is. Mennyire fontos számodra a környezettudatosság a háztartásban?

Egyre fontosabb. Ugyanúgy, ahogy igyekszem megbízható helyről származó élelmiszereket beszerezni, próbálok arra is figyelni, hogy „kívülről” is minél kevesebb méreganyag érjen minket. Nem vagyok megszállott, de törekszem a lehető leginkább környezettudatosan kezelni a háztartásunkat, a mosás, takarítás, tisztálkodás területén is, és persze a barkácsolások során is rengeteg kidobásra szánt alapanyagot használok, a papírgurigával például el nem múló szerelemben vagyok.

Jövőre is indulsz?

Végül is idén sem én indultam, hanem neveztek, amit ezúton is köszönök, mert nagyon örülök, hogy így alakult… és ha jövőre is eszébe jutok valakinek, mindenképpen! 🙂

Ha kenyered van, három dolgot ehetsz

“A belét, a héját és a kenyeret…” – folytatódik a címben megkezdett idézet.  Ez Libor Mária, a Limara péksége blog gazdájának mottója, aki most már az év legjobb női bloggere címmel is büszkélkedhet. Minden nyolc éve, egy kenyérsütőgéppel kezdődött, gyermekei mára már az ő kenyerét eszik. De beszéljen helyettünk inkább ő, vagyis Marcsi, a Bloggerina 2013 győztese. 

Gondoltad volna, hogy megnyerheted a versenyt? Mennyire lepett meg, amikor megláttad magad győztesként?

Nagyon meglepődtem. Eszembe sem jutott, hogy egy gasztroblog megnyerhet egy ilyen versenyt, de talán mondanom sem kell, hogy iszonyú boldog voltam.

Milyennek láttad a versenyt? Mennyire mozgatta meg az olvasóidat?

Érdekes és izgalmas volt a verseny, hiszen egy kategórián belül különböző stílusú blogok versenyeztek, csak találgatni lehetett, hogy a zsűri milyen szempontok alapján fog majd dönteni. Szándékosan nem nagyon buzdítottam, kértem a blog olvasóit a szavazásra. Megmutattam, hogy van egy ilyen lehetőség, a többit a blog követőire bíztam. Remek érzés volt látni, hogy ők kezdték el egymást buzdítani. Végül a hatodik helyen sikerült bejutnom az ötvenes csapatba, már ez sokat jelentett.

Hol kezdődött a pékáruk iránti szenvedélyed / hogyan kezdődött el a blog?

A házi kenyérsütés szenvedélye dupla olyan idős, mint a blog. Nyolc évvel ezelőtt édesanyámtól egy kenyérsütőgépet kaptam ajándékba, azóta nincs megállás. A gépekhez mellékelt receptekről köztudott, hogy használhatatlanok, így a neten kezdtem keresgélni. Hamarosan egy nagyon jó kis csapatra bukkantam, akiket a közös szenvedélyük, a kenyérsütés hozott össze. Csatlakoztam hozzájuk, rengeteget tanultam tőlük. Nagyon jó kis társaság volt, a mai napig őrzök onnan személyes barátságokat. Hosszas hezitálás után jó négy évvel ezelőtt döntöttem el, hogy saját blogot indítok. A cél az volt, hogy a receptjeim egy helyen legyenek.

Mennyire tartod szem előtt, hogy az általad készített péksütik és ételek egészségesek legyenek?

Nem beszélek mellé, nem ez a fő szempont. A blog nem követ semmilyen divatos táplálkozási irányt, nem vagyok táplálkozási szakember, egyszerű háziasszony vagyok, édesanya. Amikor kitalálok egy-egy új receptet az íz az elsődleges, így arra figyelek, hogy amit elképzeltem milyen alapanyagból lesz a legjobb. Persze, ha tehetem, akkor az egészségesebb lisztekhez nyúlok, vagy legalábbis keverem a fehér liszttel, de mivel a kisebbik gyermekem nem hajlandó a teljes kiőrlésű pékárut megenni, így sokszor trükköznöm kell. Ugyanakkor meg azzal, hogy saját magam készítem a kenyeret és a péksüteményeket máris egészségesebbek, hiszen mentesek mindenféle adaléktól. Arra azért mindig ügyelek, hogy margarin helyett vajjal, vagy libazsírral süssek. Egyébként meg érdekes, hogy az egészségtelennek kikiáltott receptek a legnépszerűbbek.
Az olvasók nagyon kreatívak. Számtalan visszajelzést kapok, hogy átalakítottak tej-, vagy tojásmentessé egy-egy receptet, de azt is tudom, hogy nagyon sokan használják egy bizonyos diétás liszthez is őket. Pont ez a cél, az inspiráció.

A blogon olvasható a kiírás : Vásárolj hazai terméket! Miért tartod fontosnak, hogy magyar termékekkel dolgozz?

Nagyon egyszerű, magyar terméket magyar munkaerő állít elő. A jövőnk, a gyermekeink jövője múlik a tudatos vásárláson. Ha nem vásárolunk magyar termékeket, nincs szükség magyar munkaerőre. Ha a multik polcairól az olcsó külföldit választjuk, akkor tönkremennek a magyar gazdák, termelők, stb…

Mindenhonnan azt halljuk, hogy mennyire fontos a környezettudatosság az életünkben, környezetünkben, étkezésünkben. Mi a véleményed erről, mennyire kivitelezhető ez manapság egy átlagos háztartásban?

Egy kis odafigyeléssel könnyedén kivitelezhető. Például ha fogmosás közben elzárjuk a csapot, máris rengeteg vizet spóroltunk, ami nem csak a pénztárcánknak jó. Ha szelektív gyűjtjük a hulladékot, akkor az újrahasznosítást segítjük elő. Nem számít, ha nekünk nincs háziállatunk, a szomszédoké nagyon hálás lesz az összegyűjtött zöldséghéjakért, így nem utolsó sorban a szomszédi kapcsolatokat is ápoljuk. Ha lecseréljük az izzókat energiatakarékosra, megint nem csak a pénztárcánkon segítettünk, kíméltük a környezetet is, főként, ha azokat sem égetjük feleslegesen. Ha felírjuk egy cetlire mit kell vásárolnunk, kisebb az esélye, hogy haszontalan dolgokra költünk. Ha a táskánkban tartunk egy összehajtható bevásárlószatyrot nem kell rettenetes, környezetszennyező zacskókat vásárolnunk. Bevásárlóközpontok több tízezer kilométert utaztatott zöldségei, gyümölcsei helyett a piacokon vásároljunk helyi termelőktől megbízható árut! A piacra pedig autó helyett menjünk biciklivel, így kíméljük a környezetet és áldozunk a testmozgásra is! Vegyszerek helyett használjunk mosószódát, csodákra képes! Ezek igazán nem nagy erőfeszítések, de sokat számítanak!

A receptek között a különböző nemzetek konyháiból igazi gasztronómiai jellegzetességeket is találunk. Honnan szerzed az inspirációkat a receptjeidhez, utazások, barátok, ismerősök?

Igen, szeretek más nemzetek konyháiba is kitekinteni, szerencsére a családom vevő is rá. Sajnos az utazásra nem nagyon van lehetőségünk, de fiatalabb koromban palesztin egyetemisták voltak a szomszédjaink, akiktől megtanultam néhány arab ételt elkészíteni. A konyhájuk iránt ma is tart a rajongás.
Más nemzetek kenyerei, péksüteményeihez pedig főként a netről szerzem az ihletet, de sokszor előfordul, hogy egy-egy olvasó küld receptet külföldről vagy külföldi utazásról hazatérve.

A hozzávalók tekintetében is elég színes az összkép. Hogyan válogatsz, mit tartasz fontosnak egy recept megalkotásánál, vagy egy-egy új hozzávaló felfedezése adja a variációs ötleteket?

Nagyon szeretek piacra járni, keresem a különlegességeket, ami egy kisvárosban nem könnyű ugyan, de ha találok valamit örömmel próbálkozom.
Máskor az itthon felhalmozott készletekből próbálok valami újat kihozni. Sokszor pedig egy forma, egy szín vagy egy illat ad ihletet.

 Milyen pékárut ajánlanál pl. egy házassági évfordulóra? Egy hideg téli estén egy jó film mellé? Egy borkóstolóra barátokkal?

Házassági évfordulóra mondjuk egy nagyon csokis, levendulás és talán málnás péksüteményt képzelnék most el, valami könnyű hajtogatott vajastésztából. Azt hiszem, meg is valósítom. Hideg téli estére almás-fahéjas péksütemény lenne a legjobb. Borkóstolóra barátoknak mindenképpen pogácsát, talán hagymás pogácsát kínálnék makói lévén.

Édes vagy sós?

Mindkettő! Hol édes, hol sós, hangulatomtól függ.

Mennyire fontos számodra a háziasszony szerep? A családod, gyerekeid is segítenek a sütés-főzésben vagy inkább csak fogyasztják a remekműveket? Mi az abszolút családi kedvenc?

Nagyon fontos. Egy anya akkor tudja igazán összetartani a családot, ha háziasszony is. Egy szépen megterített asztalhoz még a kamasz gyerek is szívesen leül. Egy finom ebéd, vagy vacsora alatt beszélgetve a családi kötelék szoros marad. Láthatatlanul értéket közvetítünk a gyermekünknek, amit tovább vihet a felnőtt életébe.
A férjem abszolút nem tud főzni, viszont nagyra értékeli a főztömet. A gyermekeim közül a kisebbik érdeklődik a konyha iránt, ő időnként segít is.
Abszolút kedvenc a jól beváltnak elnevezett fehérkenyér, amire még nyolc év után is nap mint nap rácsodálkoznak a fiúk. Fantasztikus érzés saját sütésű kenyeret tenni eléjük.

Mi a véleményed a napjainkban hódító újfajta ét-trendről, a paleolit táplálkozásról?

Nem mondom, hogy ellene vagyok, mindenki mérlegelje, hogy neki megfelelő-e, de én személy szerint köszönöm, nem hiszek benne. 2013-ban élünk, nem az őskorban. Bár húsevő vagyok, mégsem szeretnék húst hússal enni, esetleg némi zöldséggel és gyümölccsel. A szénhidrátok teljes kizárása komoly egészségügyi problémákhoz is vezethetnek. Én inkább a kiegyensúlyozott táplálkozás mellett teszem le a voksot.

A Limara péksége 2008–ban nyílt meg az interneten. Gondolkoztál már rajta, hogy a valóságban is saját pékséget nyiss?

Sokan kérdezik, de nem. Maradok a házi kenyérsütésnél, viszont egy kézműves pékségben egyszer szívesen szétnéznék. Egy reggeliző hely, friss, saját sütésű péksüteményekkel azért nem lenne rossz ötlet..

Jövőre is indulsz? Csalódott lennél, ha nem nyernél megint?

Ó, hát persze! 🙂 De a viccet félretéve, a játék kedvéért, nem pedig a nyereményért indulnék.

És akik mindent visznek….

Nem szaporítjuk a szót, ránk most úgysem kíváncsi senki.

 

A Cafeblog és a Nők Lapja Café által meghirdetett Bloggerina2013 verseny győztese a zsűri döntése alapján: Limara péksége

A verseny különdíjasa: Kifli és Levendula

A Cafeblog és a Nők Lapja Café szerkesztősége és a zsűri szeretettel gratulál a nyerteseknek!

A bloggerináknak köszönjük a részvételt, és köszönjük az ajánlásokat, a rengeteg szavazatot, a sok kedves szót és buzdítást!

Ne feledjétek, az ötven legjobb bloggerinát szeretettel várjuk március 1-jén a díjátadó ünnepségen, a Sanoma székházban!

Így zsűriznek a csajok

A fiúk a bányában dolgoznak, a lányok az emeleten. Azaz Kriszta a tetőkertben, dacolva a hóval, faggyal, a mínuszokkal és a süvítő jeges széllel. Kesztyű nélkül, mert egyujjas kötött kesztyűben ugyanolyan nehéz gépelni, mint balkonládában kukoricát kapálni.

Hajni meg azt üzeni, annak úgy kéne lenni, mikor az ember várandós lesz, a kilenc hónap alatt ki kellene növeszteni a nőknek még két kart. Aztán, mikor a kicsi úgy három éves lesz, leszáradhatna mindkettő. Egyéb érdekes dolgok, vagyis a másik hat feje úgyse látszik egy nőnek se, csak különleges alkalmakkor.

(Volt szívük a kollégáknak beleállítani a dísztóba vagy mibe, a takonykórság és az influenza járvány kellős közepén…..)

A pletykára éhes nagyérdemű miatt eláruljuk, még nem vesztünk össze, de ami késik, ugye. Hajni már megnevezte az általa választott különdíjast, és most ugrik a majom a vízbe, mert kezd izgalmassá válni: Péter jelezte, ő ugyanazt a bloggerinát választotta! Egy bloggerinának tehát két szavazata van! Hogy mi lesz ebből, vasárnap este kiderül.

Addig is, nektek szép hétvégét, mi dolgozunk tovább.

A versenyben levő ötven blogot továbbra is itt találjátok.

Így zsűriznek a férfiak

Sixxnek és Dulai Péternek sem azért van ilyen baromi nyúzott feje, mert bármelyikük is unná a Bloggerina 2013 legjobb 50 blogjának tüzetes átnézését, hanem azért, mert ez bizony komoly munka. Még az ilyen rutinos, monitorhoz szokott szemek is megpróbálnak kifolyni a több órás képernyőbámulás után, az arcok megviselődnek, hajszálak megőszülnek, stb.

Egyikük már meg is találta a saját maga győztesét, de ezt még a többiekkel is egyeztetni kell, ettől zsűri a zsűri.

Annyira azért nem kell megijedni egyiküktől sem, Sixx (comment:com/Hogyvolt blog) mosolyogni is tud. Vajon melyikőtök blogja vidította fel? Minket is érdekelne!

Dulai Péter (Cafeblog szerkesztő) pedig még a foci Bajnokok Ligájának, vagyis a tévének is hátat fordított a zsűrizés kedvéért. Mivel korábban sportújságíró volt, ez azért becsülendő tett, blogverseny ide, blogverseny oda.

Már csak két nap van az eredményhirdetésig. Bloggerinák, tartsatok ki, nemsokára jövünk. Holnap a zsűri női szekciója, vagyis Jakab Kriszta és Hódos Hajni jönnek.

A versenyben levő ötven blogot továbbra is itt találjátok.

Na de mi is az a Cafeblog?!

Mert volt eddig is, akkor mire fel mostanában ez a nagy hájp? Igen, ez így van. A Cafeblog eddig is működött, csak a Nők Lapja Cafe alrovataként.

Ám a Sanoma vezetősége – látva az ott kialakult közösséget – tavaly tavasszal úgy döntött, itt az ideje annak, hogy a bloggerek önálló platformot kapjanak. Megszületett tehát a döntés: a Cafeblogot leválasztjuk a Nők Lapja Caféról, önállósítjuk és saját lábra állítjuk. Az ötlet azon alapult, nincs Magyarországon olyan blogközösség, ami a nőket tömöríti, elsősorban hozzájuk szól, a nőket érdeklő témákat foglalja össze egy helyen. Ami van, az férfias, közéleti, ketrecharcos.

A munka kora nyáron kezdődött. Ebből a nagyérdemű nem vehetett észre semmit, hiszen az admin felülettel kezdtük: gatyába ráztuk. A Cafeblogon wordpress alapú blogolás folyt eddig is. Most is, de leszedtünk minden olyan sallangot, ami egy blogger életét megbonyolítja, a szerkesztést nehézkessé teszi és elkészítettünk egy egyszerű, jól kezelhető, szerethető felületet. A munka azóta sem állt meg, a következő nagy projekt ezzel kapcsolatban a napokban indul. A felület jó, most lehet a csicsával foglalkozni, azaz jöhet a template.

Amíg Géza kollégánk a gatyába rázással foglalatoskodott, addig mi bújtuk a netet, figyeltük, mi a trendi, és a grafikusok idegein táncoltunk. Hol argentin tangót, hol csárdást. Készült a Cafeblog egyedülálló, női magazinokat idéző nyitólapja.

Kicseréltük, bővítettük a kategóriákat, vitáztunk arról, mi legyen a szlogen, férfi kollégákat sírba vittünk olyan – számukra értelmezhetetlen – elvi kérdésekkel, miért fontos az, hogy legyen Cuki rovat.

Közben felkerestünk sok száz bloggert, hogy tájékoztassuk őket arról, indul egy új portál. Szerveztünk találkozókat, bemutattuk a Cafeblogot. Hol több, hol kevesebb sikerrel.

A Cafeblog mögé felsorakozott a Sanoma több portálja, így bloggereink posztjai nemcsak a saját nyitólapunkon, hanem a Nők Lapja Café, a Startlap és a Hír24 nyitólapján is kinn vannak. Igen, erre büszkék vagyunk, ilyet csak mi tudunk. Egy poszt akár négy országos portál nyitóján. Hamarosan csatlakozik hozzánk a Cosmopolitan.hu és a Wellness Café is, ők is megjelenést biztosítanak a Cafebloggerek számára. A Nők Lapja Caféval szoros együttműködésben dolgozunk, így bloggereink az NLC saját rovataiban is megjelennek, illetve bevonjuk őket az újonnan induló projektbe.

2012. október 15-én elindultunk. Azóta rengeteg dolog történt: nyílt rengeteg új blog, költöztek át hozzánk bloggerek, akikkel együtt cipeltük a zongorát. Peller Mariann várandósságát végignevettük-izgultuk, bloggereink agyára mentünk a levelezőlista létrehozásával, szerveztük a versenyt, búcsút intettünk egy-két bloggernek, üdvözöltük az újakat, megérkezett Horváth Éva és Karafiáth Orsi. Anya továbbra is spórol, Balázs szerel a Horoszkópgyárban, Mikrobi fejlődik-gyarapodik, a Régiségek példát mutatnak az ifjabbaknak életörömből, László Ági fociblogja szárnyal, a Saját Otthon hétről-hétre szépül, Detti  a legújabb lakberendezési ötleteket-trendeket szállítja, Asanisi pedig megmondja, miért érdemes bekapcsolni a tévét.

Megcsináltuk a hirdetési szerződéseket, úgyhogy már nemcsak blogolni, pénzt keresni is lehet nálunk-velünk.

Hát ez.

A Cafeblog tehát egy önálló blogportál, ahol bárki blogolhat, akinek kedve szottyan és van mondanivalója. Férfiak is. (puszi, István, csók, Géza, üdv, Gyuri!) Nincsenek feltételek, semmi sem kötelező, van tizennyolcas karikánk is, úgyhogy minden belefér.  Úgyhogy írd meg. Érdekel.

 

 

Tőlünk itt kapsz munkát

Jakab Andor után szabadon.  Azaz, kedves leendő kollegina, itt fogsz robotolni látástól mikulásig. Sanoma képnézegető, szeretettel.

 

 

 

 

 

 

 

Letörjük a kezedet!

A tegnapi népszavazósdi eredményeként, felvetésetekre és kérésetekre eltüntettük a Szavazok gomb mellől a FB kezet, mivel többen jeleztétek, sokan automatikusan azzal próbálnak szavazni.

Értitek, értetek.

Még Cukkerbergék sem állíthatnak meg minket.

Köszönjük a visszajelzéseket.

Szóval, innentől kezdve: 

Így biggyeszd ki!

Ha van lehetőségetek arra, hogy a blogotokon akármelyik hasábba kibiggyesszetek egy html kód alapú blokkot, és szeretnétek, hogy minél többen értesüljenek arról, versenyben álltok a 2013 Bloggerinája címért, akkor így csináljátok, azaz bebiggyesztési egyszeregy:

1.    Mekkora a hirdetési felület?

2.    Ha 300 széles banner kifér, akkor kód 1

3.    Ha csak 200 széles fér ki, akkor kód 2

4.    Ha… akkor kód 3

5.    Új HTML blokk létrehozása

6.    Tartalom részhez bekopizni a lenti html kód egyikét (ügyelve arra, hogy a linkhez a saját blogod szavazós oldalát tedd be)

7.    Mentés, pozíció beállítása

8.    Örülés

(Ez a bonyolultabb rész. Ha nincs lehetőséged arra, hogy saját hirdetést tegyél ki az oldaladra, akkor posztba is illesztheted mindezt: ebben az esetben egyszerűen a szövegbe kell szúrni a képek egyikét és linkként rátenni a szavazós oldalt.)

 

Tehát,  ha tudsz html dobozt kitenni, akkor ezt kell bemásolni:

 

A “” közötti részt cseréljétek ki a saját szavazós oldalatokra !!!!!

 

1.

<a href=”http://bloggerina.nlcafe.hu/…” target=”_blank”><img src=”http://ststic.nlcafe.hu/data/files/blog/ajanlo_szavazz_300_2_prev.jpg” alt=”Szavazz rám a Bloggerina 2013 versenyen!” title=” Szavazz rám a Bloggerina 2013 versenyen!”></a>

2.

<a href=”http://bloggerina.nlcafe.hu/…” target=”_blank”><img src=”http://ststic.nlcafe.hu/data/files/blog/ajanlo_szavazz_200_2_prev.jpg” alt=”Szavazz rám a Bloggerina 2013 versenyen!” title=” Szavazz rám a Bloggerina 2013 versenyen!”></a>

3.

<a href=”http://bloggerina.nlcafe.hu/…” target=”_blank”><img src=”http://ststic.nlcafe.hu/data/files/blog/ajanlo_szavazz_120_2_prev.jpg” alt=”Szavazz rám a Bloggerina 2013 versenyen!” title=” Szavazz rám a Bloggerina 2013 versenyen!”></a>

 

És a képek sorrendben:

 

 

 

 

 

 

 

Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!